A természet és környezetvédelem
Földrajzi elhelyezkedés, domborzat
Síkság vidéken helyezkedik el, 60km-re Bihar megye székhelyétől, Nagyváradtól és 7 km-re Érmihályfalvától, Tarcsa községet átszeli az E671-es nemzetközi út. A község az Ér folyó keleti teraszán helyezkedik el, számos mocsári folttal, a maximum magasság pedig 123 méter.
Tarcsafalva szintén az Ér folyó keleti teraszán helyezkedik el, de távol a főutaktól. Az E671-es nemzetközi útról megközelíthető Érmihályfalva felől, vagy az összekötő tarcsai útról, ami 4-5 km távolságra van.
Éradony 3 km-re helyezkedik el a község központjától, megközelíthető az E671-es nemzetközi útról, mely egy 1 km-es le nem aszfaltozott, földút.
Az éves átlaghőmérséklet 11 °C , a jellemző növényzet a sztyepp, erdőfoltokkal. A mocsaras vidék régebben száraz volt, a jelenben kevés felületen észlelhető a szárasság, jellemző növényzet a nád, sás, káka.
A termő talajok biztosítják a gabonafélék termesztését, mivel jelen van a homokos termő talaj.
Vízi erőforrások
A községet kelet felől átszeli az Ér patak, a község területén két mesterséges termál vízü tó található, a termálvíz 76 °C , egy fontos turisztikai pont, viszont a jelenben nincs kihasználva.
A község teljes területéből 224 hektárt víz foglal el.
A természeti és védett területek
Források:
- a község szélén 1 km-re az E671-es nemzetközi úttól egy mocsaras vidék fekszik, mely speciális élővilággal, úgynevezett Hártyás világgal rendelkezik, mely egy természeti rezervátum alapításának köszönhető, az Ér folyó völgyének tipikus tájával
Célkitűzések:
- a vízi rendszer helyreállítása az eredeti tájnak megfelelően (kiszáradás előtti mocsaras vidéknek), a község ezen a téren specialistákkal rendelkezik.
A hulladékok kezelése
A termelési funkciókat tekintve, a hulladékok a következőképpen osztályozhatóak: természetes: zöld területekből és utcákból. Ipari hulladékok nincsenek, mivel ezen a területen nem létezik ipari termelés.
A hulladék gyűjtés helyi szinten nincs teljes mértékben megoldva.
Célkitűzések:
- a hulladék begyűjtésének megszervezése a község teljes felületén
- a lakosság ökológiai nevelése és a diákoknak rendezett ismertetési programok szervezése
- az iskola és a helyi közigazgatás közötti egyeztetés, együttműködés
- a területeknek a tisztántartási tevékenységébe bevonni a helyi fiatalságot és az ifjúsági szervezeteket
- a hulladékok szelektív begyűjtésének tudósítási fontossága
- a hulladékkezelés stratégiájának kidolgozása
- a helyi közigazgatás nyomatékos beavatkozása a törvényes hulladék begyűjtés tiszteletben tartására, az illegális hulladéklerakó helyek megszűntetése
- az összegyűjtött szelektív hulladék értékelése: a papír, üveg, fémek, és a háztartási hulladékok esetében és a hulladék szétválasztásának megszervezése, pl. a mikrorégiós téren a műanyagoké
- a tartósítási folyamatok felismerése és használata, szerves hulladékok tartósítása
Éradony földrajzi adatai
Éradony az Érmellék egy apró telepulése, Nagyvárad és Nagykároly között helyezkedik el, néhány kilométerre a magyar határtól. Az Érmellék a Partium egy jellegzetes tájegysége, elsősorban hires szülöttéhez, Ady Endréhez kapcsolódik a köztudatban, hiszen ki ne ismerné Az Értől az Óceánig cimű versét.
Két vármegyében, Szatmáron és Biharban található az a vizenyős, lápos terület, amelyet az Ér síkságának nevezünk. Ez a síkság egy teknőszerű völgyben fekszik, amely a Kraszna folyótól a Berettyóig terjed. A völgy kialakulásában a főszerepet a Szamos, a Tisza és a Kraszna folyók játszották. Az Ér völgyének teknőszerű mélyedése a terület geológiai mélyszerkezetével áll összefüggésben. A mélyben elsüllyedve ott van a hajdani, ókori, 250 millió évvel ezelőtti Herciniai-hegységrendszer maradvány. Ennek a darabokra tört kristályos szerkezetű hegységnek egy törésvonala a mélyben éppen az Érmellék alatt húzódik. Ezt a teknőszerű elhagyott völgyet vette birtokába a Szekeres erdőből eredő Ér patakocska. Az Ér síkságának lecsapolása előtt az Ér vizét a helybeliek úgy jellemezték, hogy az se nem folyó, se nem csatorna, se nem mocsár, de mindegyikből van benne. Az Ér patak megnevezés már a XIII. században előfordul néhány oklevélben, míg az Érmellék, mint tájnév a XV. században jelentkezik első ízben. Anonymus is megemlíti az Érpatakot, mint Humusouer. A Károlyi család oklevéltárában (1338 – 1. kötet, 128.1) "Erwyze Fluvius", majd "Eer Fluvius" néven szerepel. Az Érmellék megnevezés mint tájnév először a leleszi prépostság oklevéltárában fordul elő 1445-ben Éradony határának említésekor "Ermellek terrae arabilis" néven. Az érmellékieknek nincs egységes gazdasági és néprajzi hagyományuk. Ami mégis összekötötte, lelkileg és szellemileg egységes érmellékivé tette őket, az a víz, a nádas, a mocsárvilág, és a történelem viharaiban a gyakori egymásrautaltság volt. Ezért tartjuk ma már érmellékinek az Ecsedi- és Kraszna síkságon sorakozó településeket éppen úgy, mint a Tasnádi-dombvidék falvait, a Szalacs-Székelyhídi dombok és a nyírségi homokbuckák tájait, továbbá a nagykárolyi síkvidéken található településeket, akárcsak magát az Ér völgyét. Az Érmellék ökológiai sajátosságait hosszú évszázadokon át a mocsári táj arculata szabta meg.
Már a XIX. században felvetődött az Ér vízrendszerének szabályozása. A terv szerint a csatorna hajózható lett volna. Az első világháború és az ezt követő évek gazdasági nehézségei háttérbe szorították a vízrendezés és a lecsapolás ügyét. Az 1930-as évek után újra felvetődött a vízrendezés kérdése, de most már csak helyi jelleggel. Ám még ezeket a terveket is meghiúsította a II. Világháború. 1960-ban az Állami Vízügyi Bizottság elfogadott egy általános csatornázási tervet. 1965-ben meghozták a végleges döntést az Érvölgye 54.181 hektáros vízjárta területének rendezésére. A természetbarátok javasolták, hogy létesítsenek néhány rezervátumot. A tervezők figyelmen kívül hagyták ezeket a javaslatokat, így az őstájat megőrző rezervátum helyett nyerünk 40- 50 hektár termőföldet. Viszont elveszett a csodálatos növény- és állatvilág, mely benépesítette az Érmelléket.
Egy-egy kisebb zsombékosban ma is makacsul folytatja küzdelmét a nád, a sás és a káka. De a kolokán, az Érmellék jellegzetes vízinövénye már csak az emlékekben él. Ugyanerre a sorsra jutott a madárvilág is, amely hajdan vetélkedett a Delta fajgazdagságával. Megszűnt a népi halászat, szárazra került a lapos fenekű "hajó", az Érmellék egyik fontos közlekedési kelléke.